Az ötödik év, amikor minden mindegy!

Gábor-nap van. Általában úgy sikerül, hogy erre a napra esik az első csónakos tavi-peca. Most egyedül vágok neki és nem sok reménnyel, igazából csak hagyományból. Eltekintve a széltől egész szép tavaszi napnak tűnik ez a mai... csak nem a csónakban!

Nem véletlenül raktam ki egy képet a facebook-os oldalunkra.
Csónak a vízen! De kegyetlen szél fúj... ennél nincs idegtépőbb! Szenvedek is rendesen a megállásnál, de végül sikerül, ami egyedül, most felér egy csodával!

Ma előbb végeztem, így Dóri is még dolgozik és a hagyomány szerinti névnapos is, merthogy ilyenkor a bátyámmal szoktam jönni. Így volt ez öt éve is, amikor ez a nap tradíció lett, mert ekkor horgásztam először a kezelések után még kopaszon, csónakból a Derítő tavon: Gábor-nap. Úgyhogy ez a gyógyulási jubileum is, vagy mi a rák!? - nyugi, illetve divatosan: Keep Calm: magammal szemben lehetek morbid!

Csinos fiatalember, ohne szemöldök! Avagy önkéntes Niki Lauda, ahogyan a Bödőcs mondja a borotvált és visszarajzolt szemöldökű csajokra, olyan találóan! :)

Ott tartottam, hogy megálltam a kinézett helyen és ekkor döbbentem rá, hogy otthon hagytam az etetőanyagot és a csemegét... meg a friss csontit is! Akkor nem etetek, ennyi. Nem idegesítem fel magam... nyugodt maradok... szuszáááá!
Sokat emelkedett a víz, tavaly ősz óta. A leszúrócsövek alig érik el a csónak peremét és az úszó beállításánál is vagy 30 centivel nagyobb eresztéket kell állítani. Igen, mert most egy bokor előtti úszózást tervezek. Idén ebből nem lesz sok, mert inkább pergetni és legyezni szeretnék ebben az évben. De az új pálcát ki kellett próbálni élesben is! 3 méteres "bojlis" bot elvileg, de bojlizni szinte semennyit nem fogok vele, maximum nyáron a haverokkal, a buli kedvéért, ha lesz ilyen. Igazából ilyen csónakos úszózásra szántam.

Egy kiváló kép a nagy semmiről. Sok ilyen készült.

Harmadik dobásra sem találom el a mélységet és mikor már biztos vagyok a beállításban, a negyedik dobás a bokron landol... felröhögök fájdalmamban, mert tudom, hogy oda kell mennem... és szétzavarom a halakat... és a mocsok szél ráfúj a bokorra úgy, hogy majd alig bírok onnan kikecmeregni... szuszááÁÁHHH!!

Leizzadva, de megoldom. Hiába, ilyenek ezek a tavaszi elsők. Hogy milyenek? Hát ilyenek.
Mikor kiérek a dszindzsából egy potyka ugrik, nem messze tőlem.
Egyvalamit megtanultam már: ahol tavasszal ugrik, oda kell menni, úgyhogy ez a jel éppen kapóra is jött és átállok úgy harminc méterrel arrébb, a loccsanás helyére. Itt még nagyobb a víz, tehát csak 18-20 méterre sikerül megállni a bokrostól. Az első dobás jól sikerül és közben nézegetem a másik botot, hogy dobjak e azzal is, mikor az úszom kicsit kijjebb emelkedik... ez komoly?

Normál állapot...

...valami történik!

Á, csak a szemem káprázik ebben a nagy szélben, ahogyan szambázik az úszó... vagy nem? Aztán kifekszik teljesen, amivel egyértelműen meggyőz arról, hogy ütni kell! Kellemesen vehemens ellenállás válaszol a másik végén, de a bot hamar megtöri a kirohanást és csúzli effektus-szerűen felparancsolja a halat, a vízfelszínre! Nem hiszek a szememnek milyen csodásan görbül és az egészen lágy rúgásokat is elnyeli?! Viszont mikor kell, bekeményít!

Dolgozik

Merítés előtt

Elérkezett az idő!

Mr. Egypikkely
meg egy rendesen szőrös-hajas ember, végre!

Nincs kétségem, a bot megérte az árát. Az orsó, a régi "longbó", amihez mindig hűtlen vagyok és előbb-utóbb rájövök, hogy feleslegesen kísérletezek. Nekem nem kell jobb, neki meg csak karbantartás kell.
És mivel még mindig nem vagyok milliomos (szombat estig, ugye), addig igenis fontos a magamfajtának az ár-érték arány.
De térjünk csak vissza a halakhoz. Hát mi volt ez? Etetés nélkül egyből szippantják is? Akkor azonnal vissza!
Dobok és utána megint ránézek a másik botra: "Na, majd meglátom milyen sűrűn jönnek, lehet, hogy csak véletlen volt!" - gondolom, de szinte a végére sem érek ennek gondolatnak, megint tolják ki az úszómat!

Valamivel kisebb. Ja, mert lemaradt a farka...

Itt vannak. Kétségtelen. Ez a mostani telepítés. Néhány másfeles és többségében 2 és 3 kiló közöttiek. Versengenek a kajáért. - ahogyan a tógazdánk megjegyezte utólag. 

Innentől tehát nincs megállás, jönnek egymás után, a bot pedig megkapja a tesztet. Kivétel nélkül minden kirohanást megakadályoz és nem engedi őket a bozótosba. Tudom, hogy egy 10+-ossal már nem lenne ilyen egyszerű, pláne partról, de csónakba pattanva, nyílt terepen, szerintem nincs esélye annak sem... bár nem kell félni, nem fogok én olyanokat! 

Na, ilyen az, amikor minden mindegy! Valószínűleg cipőfűzővel is fognám őket. Eszembe jutott, hogy esetleg megpróbálhatnám legyezve is, rá is nézek a legyes botra - mert mostanában hordom magammal -, de a szél és bokrok közelsége miatt leteszek róla: azzal már nem könnyű megállítani rövidtávon egy ilyen kitörést! Azért mutatom a csalit, amivel jöttek, bár csak ez volt nálam: a régi jól bevált kagylós kukorica. Tavasszal még nem szoktam bevetni, de tény, hogy ez a kedvencem! Bár mondom: most mindegy volt!

Talán ő volt a legszebb

Nagyjából a nyolcadik halnál egy nagy széllökés kiemeli a leszúrókat és elindul a csónak kifelé, neki a bokroknak! Kapkodva kell cselekednem és sikerül egy pár méter sodródás után visszaállni és lassan helyrehozni a károkat.

Ez komoly? Keresztbe álltam meg a szélnek??? Én, aki állandóan koptatom a pofámat, hogy szélnek orral kell állni!? Tavasz van... figyelmetlen vagyok... de a halak esznek... nem kell felhúznod magad... SZUSSSZÁÁÁHHHHHH!!!

Eddig szép feltolós vagy kifektetős kapásaim voltak, de most egy gyanús merülős. Bevágás után a húzása is olyan érdekesen lomha... arra gondolok, hogy vagy ez a nap hala, vagy gond van. Igen, a sejtés beigazolódott: az "állába", kívülre akadt a horog. Jó sokan túrhatnak ott!

Ez jól akadt

Gondoltam, ha ilyen sok a kapás, kicsit arrébb dobok és megpróbálom felvenni, ahogy kapnak. 

A felvételek természetesen szörnyűek, mivel egy régi fényképezőgéppel dolgozok. A kitolás viszont így is szépen látszik:

Ha nem akartok ilyen ócska felvételeket látni, akkor elfogadok adományokat vagy egyből egy gopró hirót!!! A számom: 1-800 PERFECT! :)

Itt van még egy eltűnős, az utolsók közül:

A legutolsó pedig, amit mindannyian ismerünk: amikor 'Anyu felhív'. Ne kapkodjatok a hangfalhoz, a hiba, nem az ön készülékében van: 

A végén nem én káromkodtam, hanem valaki más... komolyan Anyu!

19 darabot sikerült a végére fogni, úgy 2 és fél óra alatt. Nem szoktam ilyeneket írni, hogy "fél óra alatt negyvenet fogtam és ennek az átlag súlya volt 33,18 kg" - amiket mostanában látok, de ez így sikerült. Mondanom se kell, hogy mindenki visszanyerte szabadságát!
Letöltöttem egy 'Fogási Napló' applikációt és próbáltam vezetni, mert egész jó statisztikai támpontnak tűnik. Most persze elfelejtettem bekapcsolni, a nagy izgalomban és utólag tök felesleges! Ráadásul januárban be akartam írni egy 80 dekás süllőt, erre 80 kilóst írtam... azt hiszem, enyém a legdurvább fogas a világon és nem tudom, hogyan kell kitörölni. Szóljon, aki tudja!

Pont ilyen. Még a recsegőm is.

Próbáltam jó képeket csinálni, aminek csak a töredéke sikerült, a többi csodásat egyberaktam:

Fényképezd magad, okos.

A végén, kikötés közben, Dóri megérkezett és bátyám is odaért ez idő alatt. Meg is kapta tesó, a névnapi wobblereket, meg ilyesmiket. 

Öt évvel ezelőtt többet voltál velem kórházban, mint tóparton, nagyban hozzájárulva, hogy itt lehetek most.

Köszönöm és boldog névnapot! 

Gabó

Bocs, hogy ilyen bő lére eresztettem! A végére még egy nagy ölelés mindenkinek az ötödik év alkalmából! 

Tudjátok: Peace, Music, Love and Having Fun!